Fájdalom
INFÚZIÓS KEZELÉS FÁJDALOMBAN ←
A fájdalom a szervezetünk egyik önvédelmi mechanizmusa, amely jelentős szerepet tölt be testünk működésében. A fájdalom egy tényleges vagy potenciális szöveti károsodáshoz kapcsolódó kellemetlen érzékelési és emocionális élmény. Magát a fájdalmat, a test szöveteinek a károsodása váltja ki. A testet ért sérülések különféle fájdalomérzetet eredményezhetnek.
A fájdalomérzés abban különbözik a többi érzésféleségektől, hogy tudatosulása során rendkívül intenzív érzelmi (affektivitás) hatás is kíséri. A fájdalom rendszerint kellemetlen érzelmi színezetű, habár bizonyos esetekben bivalens (kellemes és kellemetlen egyszerre) érzelmi komponensek is kísérhetik.
A fájdalomérzés a legkülönbözőbb ingerekre alakulhat ki. A leggyakoribb fájdalom kiváltó ok a szöveti károsodás. A fájdalmat kiváltó inger hatására a károsodott szervben vagy szövetben vérellátási zavar keletkezik és különböző kémiai anyagok szabadulnak fel. Az ártalom (noxa) hatására többek között bradykinin, szerotonin, hisztamin, hidrogén ionok vagy káliumionok szabadulhatnak fel.
A fájdalmat kiváltó károsító hatást (noxa) a fájdalomérző receptorok (nociceptorok) érzékelik. A fájdalom receptorok megtalálhatók a bőrben, az izmokban, a rostokban (fascia), az ízületekben, a csonthártyákban, a különböző zsigerek hámjában és falában.
A nociceptív fájdalomsérülés élettani szempontból hasznos. A nociceptív fájdalom figyelmeztet ugyanis a kialakult vagy fenyegető szövetkárosodásra, s annak elhárítását célzó magatartást és reflexeket vált ki.
A fájdalomérző receptorok élesen elkülönülnek az alacsony ingerküszöbű elsődleges érző idegsejtektől, melyek mechanikus (vibráció, nyomás) vagy termikus (hideg, meleg) ingerekre aktiválódnak
A fájdalomérző receptorok valójában szabad idegvégződések, amelyek a bőrben, a nyálkahártyában, a savós nyálkahártyákban, a csonthártyákban, az izmokban, az erek intimájában, az agyhártyákban találhatók. Az egyes szervekben a fájdalomérző receptorok sűrűsége különböző. A fájdalmat a velőshüvelyű „Aδ” vagy a velőtlen „C” típusú rostok közvetítik.
A vastagabb, gyorsabban vezető „Aδ” velőshüvelyű rostok (15 m/s) a gyors azonnali, szúrós, éles fájdalmat közvetítik. Ezek a rostok felelősek a jól lokalizálható, körülírt, kisebb affektivitást kiváltó felületes fájdalomért.
A lassú vezetésű velőtlen „C” típusú rostok (1m/s) a lassú, égető, tompa fájdalom közvetítésében játszanak szerepet. A „C” típusú rostok a kevésbé lokalizálható diffúz, kisugárzó, erős affektivitást kiváltó mély fájdalmat közvetíti.
A gyors fájdalmat a betegek úgy érzékelik, mint egy éles fájdalom, hirtelen fájdalom, vagy szúró fájdalom. Gyors fájdalmat például, akkor érzünk, amikor az ujjunkat egy hegyes tűvel megszúrjuk. A gyors fájdalom leginkább csak a bőrre korlátozódó fájdalom típus. A gyors fájdalmat mechanikai vagy hőmérsékleti ingerek váltják ki.
A lassú fájdalmat a betegek égő fájdalomnak, kínzó fájdalomnak vagy lüktető fájdalomnak szokták leírni. A lassú fájdalom olyankor jelentkezik, amikor már szövetkárosodás is jelen van, mint például tályog képződés során vagy súlyos ízületi gyulladásnál.
A lassú fájdalom a test bármelyik szövetében kialakulhat. A lassú fájdalmat leggyakrabban mechanikai, hőmérsékleti és kémiai ingerek válthatják ki.
A fájdalom minden típusának észlelése a szabad idegvégződéseken, a fájdalomérző receptorokon (nociceptorok) történik. Sokféle kémiai anyagot találtak a károsodott szövetek kivonataiban, amelyek ingerlik a szabad idegvégződéseket.
A fájdalomérző rostok a többi szomatoszenzoros érzőpályához hasonlóan a gerincvelő hátsó szarván lépnek be, majd átkapcsolódás és kereszteződés után a thalamus magvaiban (VPL, VPM) végződnek.
Fájdalom klinika elérhetősége
Vissza a kezdő oldalra